...és mit köszönhetünk az amerikaiaknak?

A Brian életéből kölcsönzött kérdés, és az arra adható válaszok alapján, a social media világában az amerikaiak jelentősége megegyezik a rómaiakéval: lehet nem szeretni azt a gondolkodásmódot, használati jellemzőket, ami átlengi az ottani social media világot, de eddig csak idő kérdése volt, hogy ugyanazon attitűd megjelenjen Európában, ezen belül pedig nálunk is, Magyarországon: a közösségi világ létét, szinte valamennyi fejlesztését, a hozzá kapcsolódó eszközöket mind-mind az amerikaiaknak köszönhetjük. És mit köszönhetünk MÉG az amerikaiknak?

Hogy a közeli jövőben megtanulhatjuk tőlük azt is, hogyan éljünk együtt ezzel a világgal, úgy ügyfél-, mint ügynökségi oldalon: a palo altoi, legnevesebb és legelismertebb iskola, az alma materen, a Social Media Academy decemberben megnyitja európai kapuit is: mostantól nem kell amerikai akadémián végezni a képzést, erre lehetőség lesz itt, Európában is! Az iskola két alapítója,a közösségi világ moguljai, Axel Schultze (xeeme.com/AxelS/) és Marita Roebkes (xeeme.com/MaritaR/) ez alkalomból meglátogatja tágabb értelemben vett pátriárkánkat, így bárkinek alkalma nyílik találkozni velük- ami, azt hiszem, egyszeri és vissza nem térő alkalom.

...és hogy ez után mit köszönhetünk majd az amerikaiaknak? Jó, értelmes, logikus, és szabályos, kutatásokat és nem megérzéseket alapul vevő stratégákat, és az ő kezük nyomán pedig hasonló kampányokat- amire, lássuk be, erősen rászorulunk. Persze, nemcsak a szakma jár jól, hanem Ti, valamennyien: úgy és arra tudjátok a social media eszközeit használni, amire kitalálták, és amire a legjobban használható: kalapácsot kapunk a szöghöz, ami talán előbb- utóbb azt eredményezi, hogy nem lesz miről írni a blogomban... de addig még sok bejegyzés fog születni:) További információk a SMACAD európai nyitásáról: http://www.socialmedia-academy.com/index.php/europe/smacad-in-berlin/ Én ott leszek...

Sikeres social media kampány- UPDATE

A nyár a várakozásaimhoz képest jóval több munkát hozott, amit a blog frissítése sínylett meg leginkább, elnézést ezért minden olvasómtól... SZERENCSÉRE a gondolatok ott folytatódhatnak, ahol befejeződtek a nyáron: a Fressnapf sikeres social media kampányánál. Mondhatnám, hogy megmondtam, de saját vállveregetésem helyett inkább szorítkozzunk a tényekre:

1, a júniusi 200 000 feletti like szám mára 196 000 körülire CSÖKKENT.

2, az oldal, saját útját keresve egy "cukifotó megosztó", illetve alkalmanként "gazdát keres" oldallá válik (apropó: a gazdátlan kutyusoknak miért nem csinált még senki gyűjtőoldalt? talált- elveszett kutyáknak már van, igaz, talán célszerű lenne, ha valamely nagyobb cég mögéjük állna segíteni a közösségépítésben már eleddig csak 120 tagja van a közösségnek)

3, a közösség, úgy tűnik, nem vár el semmit az oldal gazdájától: nem tesznek fel kérdéseket, nem igényelnek a céggel/ termékekkel kapcsolatban információkat. Így ismét felmerül a kérdés, hogy vajon a like-olók közül hányan vannak azok, akik valódi, releváns tagjai a közösségnek...

Sok szerencsét a következő kedvenc fotó kampányhoz, ami, ha jól látom, már útjára is indult...

(kép innen: tortenetekhelye.blogspot.com)

Sikeres social media kampány?

Amikor útjára indítottam a blogomat, megfogadtam, hogy a különböző cégek aktivitásai negatív értelemben nem kerülnek a célkeresztembe. Most is igyekszem elkerülni azt, hogy ebbe a hibába essek, sokkal inkább egy aktivitáson keresztül szeretnék bemutatni egy modellt, mely részben képes arra, hogy aktivitásunkról eldöntsük, sikeres volt-e vagy sem.

Sokak által az utóbbi idők legsikeresebb magyar FB kampányának titulált Fressnapf aktivitásról beszélek, amely néhány hét alatt 200 000 like-ot szerzett. Akik esetleg nem ismernék a rendszert: a Fressnapf (kisállat eledel és kiegészítő kiskereskedelmi lánc) pályázatot hirdetett a legszebb kisállat címért: nevezheted az állatkádat (természetesen előtte like-olnod kell a Fressnapf oldalt), majd pedig arra buzdítod az ismerőseidet, hogy szavazzanak az állatkádra- amit persze, csak úgy tehetnek meg, hogy ha like-olják a Fressnapf oldalt. Logikus, egyszerű rendszer, jó ötlet, még akkor is, ha egyébként a Facebook szabályaival ellentétes is, de nem ez a lényeg az én szemszögemből.

Sokkal inkább az, hogy pontosan mit is sikerül ennek a „legsikeresebb magyar FB kampánynak” elérni ezzel az aktivitással, illetve sikeres-e egyáltalán?

A HMH modell szerint a válasz: NEM. A modell ugyanis azt mondja, egy aktivitás a következő három mentén ítélhető meg:

HÁLÓZAT: azaz a hálózat nagysága

MEGSZÓLÍTÁS: azaz, a célcsoportom hány tagja jelenik meg a hálózatomban

HOZZÁSZÓLÁS: a célcsoportból hálózat tagjai mennyire aktívak, tehát mennyi hozzászólást generálnak a csoportomban

Nézzük, hogyan lehet ezt értelmezni a Fressnapf aktivitás esetében: a HÁLÓZAT mérete példás, átlépte a kétszázezres like- számot- de kikből is? Az tiszta, hogy akik felteszik a kisállatukat a cím megszerzésének reményében, van kisállatuk. De akik csak szavaznak rájuk, nagy eséllyel nem rendelkeznek kisállattal. Tehát mennyire lesz releváns számukra az, ha az aktivitást követően a Fressnapf valamilyen akciójukkal megszólítja őket? Tehát MEGSZÓLÍTÁS szempontjából már kicsit borúsabb a kép. A HOZZÁSZÓLÁS részét most még nehéz lenne megítélni, de mivel a modell második összetevője egy szóval rossz értéket produkál, nem csodálkoznék, ha a legsikeresebb kampány közössége fél év múlva gyakorlatilag eltűnne aktivitás szempontjából… hacsak nem változtatnak a stratégiájukon.

A világ egyik fele- itt a legfrissebb közösségi világtérkép!

Megjelent a legfrissebb közösségi világtérkép, ahol az eredmény nem meglepően a Facebook döntő uralmát igazolja: a Kék Erő Ázsia kivételével mindenhol viszi a pálmát. Egy másik kutatás szerint ebben a hónapban elértünk a 700 milliomodik FB userhez, és bár a növekedés üteme csökken, a növekedés töretlen.

Amikor megláttam a térképet az ötlött fel bennem, hogy vajon Ázsiából hogyan látják ugyanezt a világot? Ha csak egy kicsit változtatunk a perspektíván, Európa kék uralma nem több egy kis kék foltnál, és olyan médiumok kerülnek előtérbe, mint a V Kontakte, az Odnoklassniki, vagy a Q Zone. Kedves kollegák, tegyük a szívünkre a kezünket: hányan hallottunk egyáltalán ezekről a médiumokról? Netán van köztünk olyan, aki bármelyiknek a tagja? Mivel a SMACAD-on végzettek (Social Media Academy) közül néhányan vannak Ázsiában, a hálózatunkon keresztül utánajártam, fordítva vajon mi az igazság: ők vajon tisztában vannak-e azzal, hogy a Facebook mit jelent Észak- Amerikában, vagy Európában?

A „jó hír”, hogy ismerik, sőt, „helicopter view” okán sokakkal szemben cizelláltabban látják a helyzetet, mint mi magunk: tisztában vannak a Facebook uralmával, de azzal is, hogy kisebb, speciális csoportok megszólításához vannak speciális közösségi médiumok- amik csak attól speciálisak, hogy hálózatuk jóval kisebb, mint az FB-é. Ezeken a speciális közösségi helyszíneken jól célozva, a médiummal konform megszólítást használva sokkal hatékonyabbak lehetünk, mint a Facebook-on. Tehát, mehetünk a tömeggel, megpróbálhatunk hangosabban kiabálni... de vannak helyzetek, amikor megfelelő szakértelemmel, jóval kevesebb pénzből nagyobb sikert is elérhetünk- ehhez elég a mellékelt SNS adatokat áttekinteni, a 2. és 3. helyezett felületek megtalálásához.

A Facebook uralom ebben a megközelítésben nem más, mint lehetőség más médiumok számára- lehetőség a tökéletes célzásra és a stratégiai célok maradéktalan elérésére.

Merjünk kicsik lenni!

Robin Ian MacDonald Dunbar egy brit antropológus és fejlődés- pszichológus, aki többek között a University of Oxford egyik igazgatója a közelmúltban érdekes kutatási eredményt közölt, ami a social media „jobbkézszabályaként” fogható fel: arra a következtetésre jutott, hogy egy átlagember agya 150 másik emberrel történő folyamatos kapcsolattartásra képes, azaz ez az a képzeletbeli határ, amelyet a közösségi oldalakon ideális esetben nem lépünk át ismerősszám/ követés tekintetében.

Ez persze, nem azt jelenti, hogy magánszemélyként nem lépheted át a 150-es határt, csak azt, nem érdemes. Ha példának vesszük a Magyarországon legnépszerűbb közösségi oldal, a Facebook működési rendszerét, ha ennél nagyságrendileg több ismerősöd van, esélyes, hogy a legfontosabb hírekről, ismerőseid által közölt információkról le fogsz maradni, mert nem leszel képes időegység alatt visszakövetni az általuk közölt postokat. Itt nyilván nagy kérdés az „időegység” tartalma, magyarul, hogy mennyi időt töltesz a Facebook oldalakon, illetve, hogy az ismerőseid mennyire aktívak az egyes felületeken, de játszunk el a gondolattal, hogy elfogadjuk a kutatási eredményeit, és nézzük meg, mi van akkor, ha nem tartod be ezt a képzeletbeli határt?

Ennek egyik következménye lehet, hogy bizonyos ideig növelni fogod a közösségi oldalakon töltött időt, illetve egyre sűrűbben nézel fel az oldalakra. Esetleg bizonyos közösségi felületekről kezdesz „leszokni”, szűkíted a közösségi oldalaid számát, akár nem is tudatosan. Esetleg telítődsz a közösségi média által billenccsel Rád szórt információval, és lassacskán „lejössz a szerről”, felhagyva a közösségi oldalak használatával.

Ha ez bekövetkezik, nemcsak Veled, hanem sok másik emberrel is a közösségi oldalakon, akkor kezdhetjük az éppen csak megszületett új kedvencünket, a közösségi médiát temetni, kereshet mindenki egy ásót és egy lapátot, ami nagyon fájó pont lenne- nemcsak nekünk, akik ebben a szakmában dolgozunk, hanem mindenkinek, aki használja a közösségi felületeket: remélem, most, hogy még nagyon élvezed a közösségi oldal előnyeit, ezt nem kell különösebben megmagyaráznom.

Épp ezért javaslom, hogy

1, Dunbar urat és az ő számát vedd komolyan. Persze, nyugodtan jelöld be a 151. ismerősöd, ettől még nem fog semmi baj történni, csak legyen a fejedben ez a képzeletbeli határ.

2, időnként ne csak arra szánj időt, hogy ismerősöket keress, hanem arra is, hogy átnézd az eddigi listádat, és töröld nyugodt szívvel azokat, akikkel nem tartod aktívan a kapcsolatot, és nem is igazán szeretnéd

3, szánj arra is időt, hogy ismerőseid számára fontos információkat közölj magadról- nehogy valaki alkalmazza veled kapcsolatban a 2. pontotJ

4, tekintsd értéknek a saját közösségedet: óvjad, figyeljed, vigyázz rá, és megfontolva fejleszd. Ettől Te is jól fogod magad érezni az oldalakon, és másoknak is élményt nyújtatsz.

Egy újabb púp a háton…

„Nnna, már megint valami új, amivel foglalkozni kell, mert mindenki csinálja, a social media.”- több cégmarketingestől hallottam ilyen kijelentést az új lehetőségek kapcsán, és ellenérzésük, lássuk be, részben megalapozott.

Egyrészt azért, mert kevesek tudják megmondani, hogy pontosan mire is jó ez a dolog. Kreatív ötletek tömege, ami lehet, hogy tetszik Neked, vagy nekem, de ez azt is jelenti, hogy úgy is kell csinálni, és célra vezető lesz a márkával kapcsolatban???

Erre a kérdésre csak profi stratégia adhat választ. Már hallom is kétkedőket „Social media stratégia??? Még ez is? Ez már azért tényleg felesleges!”

Szerintem nem felesleges, hanem elengedhetetlen. Persze, sok cég csak többé- kevésbé elkötelezett a social media iránt, „próbáljuk ki”- alapon elindítanak egy aktivitást, ami vagy sikerül, vagy nem… mintha fellőnénk a fejünk fölé egy puskával, és meglátjuk, hátha leesik egy épp arra repülő vadkacsa… és ha nem esik semmi a földre, már megalapozottan lehet mondani, hogy „megmondtam, hogy ez lesz!”.

A social media stratégia a hasonlatnál maradva az, hogy KIVÁLASZTOD megfelelő puskát az alapján, hogy MIT AKARSZ ELTALÁLNI, aztán RÁCÉLZOL, meghúzod a ravaszt, és LELÖVÖD. Mondjuk úgy, ahogy az FB atyja Mark Zuckerberg mostanában elejti a vacsorának valót, mert ő bizony mást már nem is eszik. (http://index.hu/tech/2011/05/27/vadaszni_kezd_a_facebook_vezere/)

Ha készíttetsz a céged számára egy FB fan page-et, vagy néhány beosztott készít egy-egy LinkedIn profilt, netalántán blogot kapcsol a céges weboldalhoz, esetleg a Twitteren nyitnak egy account-ot és valakit megbíznak a menedzselésével… ezek mind hozzátartoznak a social media-hoz, DE csak taktikai eszközök, ez NEM stratégia: ideig óráig sikereket érhetünk el, de hosszútávú haszna nem, lesz. Hiszen nem tűztük ki előre, mi a célunk, a küldetésünk az aktivitással, annak milyen előnyei vannak a FOGYASZTÓ számára, hogyan mérhetjük az eredményességet (mert mérhető, de erről egy kicsit később), mi legyen az aktivitás folyamán használt monitoring metodikája….Így egy aktivitás sokkal könnyebben vezethető és mérhető, mint egy jó social media kreatív ötlet megvalósítása.

A social media hatalmas szabadságot ad a felhasználónak, lett légyen az cég, vagy egyén. DE szabályai még a social media-nak is vannak- némi írott, de zömében íratlan formában. Ha ezeket a szabályokat figyelembe vesszük, és hosszútávú social media stratégiát alakítunk ki cégszinten, rengeteg felesleges pénzt és energiát spórolhatunk meg- és még a púp is lekerül a hátunkról.

Kettős jelenlét

A szakmához egyébként nagyon sokat adó socialtimes.hu cikkeit böngészve találtam egy, a szerkesztő által jegyzett véleményt: szerinte a céges és a személyes jelenlétet mindig válasszuk el egymástól, mert azok nem tartoznak össze, és csak így tudjuk a maximumot kihozni a céges aktivitásokból... a furcsa az, hogy a Social Media Academy-n, a szakma legelismertebb iskolájában ÉPP az ellenkezőjét tanítják: a kettős jelenlét közti egyensúlyt tartják a legfontosabbnak a közösségi felületeken. Miért?

Egyrészt senki sem gondolhatja (komolyan), hogy egy márka a saját nevében irogat, manapság mindenkinek magától értetődő egy közösségben, hogy a márka "helyett" adminok beszélnek. Mi a cél ezekkel a beszélgetésekkel? Az, hogy a márkához minél inkább kötődjenek az emberek, megszeressék, a magukénak érezzék... akkor miért lenne baj, ha megismerik azt is, aki segít nekik megismerni jobban a márkát? Miért lenne baj az, ha megtudják a közösség tagjai, hogy mivel foglalkozik szabadidejében, milyen zenét hallgat? Elvárjuk, hogy a közösség tagjai "megnyíljanak" előttünk, mi pedig titkolóznánk? Remélem, hogy ez csak egy régi beidegződés megnyilvánulása, nem pedig egy mindenki által felvállalt politika, bár ahogy manapság dalbir kérdezni és válaszolni tud, bármi lehetséges...

Mi lesz a LIKE után?

A múlt héten megrendezésre került első magyar Supersocial konferencián volt szerencsém előadóként részt venni, így aztán elvegyülni a tömegben, az előadások közti szünetekben. Sokan tanácsatalanul járkáltak fel-alá, nem csupán azért, mert keveseket ismertek, hanem, mert úgy érezték, hogy a konferenciának arra kellene koncentrálnia, hogy a Facebook-on hogyan lehet minél több LIKE-ot gyűjteni az általuk adminisztrált fan page-nek.

Lehet, hogy ezért a kérdésért nem fogok túl sok like-ot kapni, de megkockáztatom: MINEK NEKÜNK A LIKE? Tudom, nekünk legyen a legtöbb, legfőképp a saját iparágunkban, és nem utolsó sorban a világon, de aztán mi fog történni a minket like-olókkal??? "Ellátjuk őket információkkal, folyamatosan, hogy még jobban szeressék a márkánkat!" Ha ezt tesszük, nem lesz más a fan page-ünk, mint egy X-edik marketing eszköz: nem értéktelen, de kevesebb, mint amennyit valóban ki lehet belőle hozni.

A közösségi média ugyanis NEM marketing eszköz: egy cég, márka valamennyi osztályát érintő viselkedésforma, melyből akkor lehet a legnagyobb hasznot húzni, ha ezt a gondolkodásmódot (legalább) a cég osztályvezetői a magukévá teszik. Hogyan?

Tegyük fel például, hogy egy több ezres közösséggel rendelkező márkát gyártó cégnél dolgozunk, ahogy a gyártó részleg vezetői éppen a következő negyedév gyártási mennyiségeit tervezik- kiindulva az előző évek tapasztalataiból, lehúzva a manapság divatos, válságból adódó korrekciós tényezővel. Pontosabb adatot becsülni, költséghatékonyan, a közösségünk segítségével lehet, egy gyors kérdéssel: az adott márkából mennyit és mikor tervez legközelebb beszerezni? Egyszerű, nem? A több ezres közösségből néhány százan válaszolni fognak, egyrészt azért, mert szeretik a márkát, másrészt azért, mert épp 5 mp megválaszolni a kérdést. Ráadásul mindezt szivesen teszik azért is, mert fontosnak érezhetik a saját véleményüket. És az is.

Szignifikáns mennyiségű pénzt lehet megspórolni hasonló módon a kutatás-fejlesztési budget-ből is: a több ezres közösségből kiválasztva a véleményvezéreket, egy néhány tucat tagot számláló zárt "munkaközösséget" alkothatunk, ahol kérhetjük a fejlesztésben a segítségüket, kaphatunk új ötleteinkről visszajelzéseket... a metódus nem ördögtől való: a Dell színes laptopjainak ötlete nem egy számítógép mögött ülő IT guru fejéből pattant ki, hanem egy ilyen közösség segítségével fogalmazódott meg... megsokszorozva ezzel a Dell gépeinek népszerűségét.

A felhasználási ötletek végtelenek, és valamennyi osztályra alkalmazhatók, itt még a képzelet sem szabhat határt....